Minden perc ajándék…

Tegnap Ábris keresztanyukájával beszélgettünk. Arról, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában azzal, milyen szerencsések. Úgy általában.
Sokszor sokan panaszkodunk, milyen fáradtak vagyunk, már megint mennyi dolgunk van, sosincs mit felvennünk, nem tetszik rajtunk ez vagy az, vagy csak épp unatkozunk. Azt mondta, ilyenkor mindig Ábris jut eszébe. Hogy hol vannak az ő problémái ehhez a csepp kisemberéhez képest.
Ez elgondolkodtatott. Valóban, mi ‘egészségesek’ fel sem fogjuk, hogy ami nekünk természetes és magától értetődő, az mások számára hihetetlen erőfeszítést és munkát igényelhet. Felülni, állni, egyedül inni vagy enni. Ábris minden egyes nap mosolyog, vidám, sugárzik belőle az élet. Nyoma sincs a sok megpróbáltatásnak, a kezelések, a végeláthatatlan tornák és fejlesztések során átélt küzdelmeknek. Sokszor én is megfeledkezem róla, hogy mindennap egy csoda. Az, hogy velünk van, hogy beragyogja az életünket és vele tölthetünk sok boldog pillanatot, nem magától értetődő – hanem minden perc ajándék. Ajándék, amit értékelnünk kell és hálát adni érte a sorsnak, hogy még sokáig így legyen!
Gondoljatok Ti is erre, töltsetek minél több időt a szeretteitekkel – és mosolyogjatok sokat:)